Igen, a művészet nevel, ha akarjuk, ha nem. A művészet mindig láttatja az ember lehetőségeit. A jó pedagógusnak is mindig arra kell törekednie, hogy meglássa a lehetőséget tanítványaiban.
A művész is hasonlóan tesz. Michelangelo így ír erről: „Megláttam az angyalt a márványtömbben és addig véstem, alakítottam, míg ki nem szabadítottam".
Így tesz a zenész is, mikor életre kelti a kottában leírt hangjegyeket.
Kérdezhetik, mit várhatnak tőlünk?
Reményeim szerint Johann Wolfgang Goethe szavai választ adnak erre:
"A legtöbb, amit a gyermekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak."
A gyökér lehet az egyetem, mely jelentheti a stabilitást, a biztonságot, azt, amire építeni lehet, a bizalmat a fejlődésben.
A szárnyak felemelnek, velük új területeket hódíthatunk meg, szabadon repülhetünk gondolatainkkal, de velük mindig vissza is térhetünk a biztonságot jelentő gyökerekhez.
Köszöntöm és várom mindazokat, akik hisznek a művészet teremtő és emberség-megtartó erejében!
Dr. Lakner Tamás
dékán
http://www.art.pte.hu/
« vissza